Két
ajtó közé
Az angol házak jó szokása, hogy van egy kis, kb. két
négyzetméteres előszobácskája, egy külső
és egy belső bejárati ajtóval.
Namost a mienk úgy működik, hogy kijössz kulcs
nélkül, becsapod magad mögött a belső ajtót kifele menet, felveszed a cipőd és csak kulccsal tudsz kimenni. Meg bemenni, is,
ha esetleg meggondoltad magad, merthogy kilincsre úgy gondolják, csak belülről
van szükség.
Baj akkor van, ha elfelejtesz kulcsot vinni magaddal.
Velem ma megtörtént.
Szerencsére telefon volt nálam, szóval felhívtam
Kittit, az egyetlen embert, akiről tudtam, hogy nem dolgozik az itthoniak
közül. Így csak kicsivel több, mint egy órát kellett eltöltenem ezen a meghitt
helyen, Angliában ritkaságszámba tartozó kánikulában, nuku szellőzéssel. Kis
ugrálás után kinyitottam az ajtó fölötti ablakocskát résnyire, elkerülve a
fulladásos halált, majd nekiláttam feltérképezni a terepet. Milyen eszközökkel
rendelkezem egy betöréshez? Biztos voltam a sikeremben. Tíz perces szánalmas
próbálkozás után egy cipőcsattal, egy cipzárvéggel, meg egy cipőfűzővéggel(igen,cipőfűzővéggel)
feladtam. Közben megjött a posta.. Megfordult
a fejemben, hogy kikiabálok a postásnak, de rájöttem, hogy nem vezetne közelebb
a bejutáshoz. Úgyhogy csak néztem a sziluettjét a tejüvegen keresztül. Kicsit
ledermedt, mielőtt elfordult az ajtótól, valószínűleg meglátta a körvonalaimat.
A welcome szőnyegen ülve először is rádöbbentem,
hogy az tele van hajszállal. Kiszedegettem. Felhívtam két barátnémat, hogy
teljen az idő, majd rájöttem, hogy még mindig melegem van. Találtam egy
otthagyott esernyőt(nem, nem alkalmas egyetlen alkatrésze sem illegális
zárnyitásra, ezt már addigra tudtam). Rájöttem, hogy azzal fel tudom pöckölni a
levélnyílás fedelét, így pont az arcomba jön az áldott oxigén. Egy pont ide.
Jóllakott napközisként zenét hallgattam per
próbáltam elrejtőzni a bejárónk elé parkoló szomszéd elől(ami nem volt
egyszerű, mivel a levélnyílás ugye arcmagasságban volt) per leselkedtem a
nyíláson hogy miféle forgalmi szabálysértések zajlanak nagy hangzavarral a ház
előtt. Meg eldöntöttem, hogy még ha melóig marad is időm kiszabadulás után, akkor
sem megyek el a függönyért a tisztítóba, ahova eredetileg indultam. Nem
kísértem a sorsot. Ma nem kellett tisztítóba mennem.
