Pillanat

A téren már csak te maradsz
kiürült, csak tiéd.
Ernyő, lámpa, szúnyogok,
a lelked is kiég.
Az érzés újra elkapott,
és csöndben álldogálsz,
mert még egy ember elhagyott,
s még mond egy áldomást.
Majd útnak indul nélküled,
mosollyal engeded,
s mert rádborul a pillanat,
te messze kergeted.

Megadta magát
az utolsó csodád,
lándzsája koppan,
pajzsa elborult,
ajka ostora még
húzott rád vagy kettőt,
s a reménység hada
daccal elvonult.

A téren már csak csend honol,
nincs több felvonás.
Ködfüggöny hull,
meghajlik
a lelkifurdalás.