Olvadó

Te ringatsz ma el,
róla álmodom.
Mosollyal felel
szám, az áruló.
Vége nincstelen,
ne bízz, nem szabad.
Napunk végtelen,
mert sóvár lett szavad.
Kár az éjekért,
s kár belém a szó.
Könnyem szublimál,
sírni úgyse jó.
Szeppen nappalunk
ágy alá söpör,
hitem nem lapul,
röppen, nem gyötör.
Szája vértelen,
görcse olvadó,
újrakezdeni
bolondnak való.