Ha más van a szádon, mint lenni kéne,
erőltetett csendet hazudj a zajba!
Világít a szorongás-gyertya fénye
a régi tabut gondosan takarva.
Ezer torokkal kiáltó kívánság
pihenjen, ma örülni kell, s hazudni,
fadíszként csügg rajtunk az ál-vidámság,
ma nem kell szeretni, nem kell aludni.
Haraggal szeretni nem kell, ha terhes,
ezen a napon csak örülni szabad,
a hallgatástól lesz felnőtt a gyermek,
s az ajándék ettől lesz ócska kacat.
Háttérzaj
Nekem te túl hangosan sírsz,
lehet azt szolidabban, gyermek!
Ezer éve megtanultuk otthon,
néma a kín, s megállít egy percet.
Nekem te átlátszol, a felhő
nem borul úgy, habtestével föléd,
nekem te nem beszélsz, bár hangod
nem kergethetem mögéd.
Talán ha unott háttérzaj maradsz,
nem lehetsz porszem a gépezetben.
Az én világom te nem rombolod,
nem vagy jelen,csak képzeletben.
Tévelygés
Nekem nem jár virág,
másé a tapsvihar.
Nekem csak virgács jár,
de az masnival.
Neked az életed, azt hiszed,
pedig csak egy cafat
tévelygés. Követi
száz, míg sikert arat
az utolsó, amiben hinni lehet.
S mikor majd az is húzza zsebed,
nagy levegőt veszel,
s mindet elengeded.
másé a tapsvihar.
Nekem csak virgács jár,
de az masnival.
Neked az életed, azt hiszed,
pedig csak egy cafat
tévelygés. Követi
száz, míg sikert arat
az utolsó, amiben hinni lehet.
S mikor majd az is húzza zsebed,
nagy levegőt veszel,
s mindet elengeded.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)