Ünnep

Ha más van a szádon, mint lenni kéne,
erőltetett csendet hazudj a zajba!
Világít a szorongás-gyertya fénye
a régi tabut gondosan takarva.

Ezer torokkal kiáltó kívánság
pihenjen, ma örülni kell, s hazudni,
fadíszként csügg rajtunk az ál-vidámság,
ma nem kell szeretni, nem kell aludni.

Haraggal szeretni nem kell, ha terhes,
ezen a napon csak örülni szabad,
a hallgatástól lesz felnőtt a gyermek,
s az ajándék ettől lesz ócska kacat.

Háttérzaj

Nekem te túl hangosan sírsz,

lehet azt szolidabban, gyermek!

Ezer éve megtanultuk otthon,

néma a kín, s megállít egy percet.

Nekem te átlátszol, a felhő

nem borul úgy, habtestével föléd,

nekem te nem beszélsz, bár hangod

nem kergethetem mögéd.

Talán ha unott háttérzaj maradsz,

nem lehetsz porszem a gépezetben.

Az én világom te nem rombolod,

nem vagy jelen,csak képzeletben.

Nem vagy jelen, csak képzeletben!

Tévelygés

Nekem nem jár virág,
másé a tapsvihar.
Nekem csak virgács jár,
de az masnival.
Neked az életed, azt hiszed,
pedig csak egy cafat
tévelygés. Követi
száz, míg sikert arat
az utolsó, amiben hinni lehet.
S mikor majd az is húzza zsebed,
nagy levegőt veszel,
s mindet elengeded.