Katonabaj




Szikkadt vagyok, száraz.
Cseppnyi együttérzés párolog
húzza dacos számat
értetlen mosolyra.

Ború, könnyek, kudarc,
mit nekem! Mosolygok gúnyosan,
minden katonabaj,
holnap elfelejted.

Tétova kezem remeg,            
tán szögesdróton húznád át…
Nem mozdul, nem lehet
válladon nyugtatni.

Kong idebent, üres,
kívülről is hallani, tudom
helyét a süket,
száműzött kérdésnek.