Volt egyszer egy verspályázat...


na igen, kicsi bükkeségem:
 (ez itt a reklám helye)




kötet iránt érdeklődők figyelmébe: 
nemubul@gmail.com

az úgy volt, hogy... találtam egy régi verset 2010 végén, amikor már pont sarokba dobtam volna a versírást, erre elolvastam azt a régi szerzeményt, és egy az egyben visszahozott egy két évvel azelőtti hangulatot. ráadásul nem sokkal később a kezembe akadt egy pályázati felhívás, a téma klappolt, ééés így lett a chocapic!




Szorítás

Szekrényedből 
sötét, kopott kabát;
beszippantom
múlt életed szagát.
Régi zakó,
vállad ívét hordja,
édesanyám
sírva átkarolja.
Fehér függöny,
napsugárszín falak,
ágy végében
apró, görnyedt alak.
Felriadok,
nincsen ágy, se függöny,
csak valami
szorítás mellünkön:
mire jó ez?
hova lesz így minden?
Hova járunk
emlékezni innen?

2008



további helyezettek: