Még halottabb


Soha még halottabb nem volt a hallgatás,
soha kegyetlenebb nem volt még a kín,
de soha édesebb sem látni délibábom,
mi kegyébe fogadva keresztre feszít.

Soha senkinek még nem éltem az álmát
ilyen ösztönösen, boldog-nevetőn,
soha semminek sem éreztem az árát
ilyen borsosnak, hát édes szeretőm,

kedves barát, vagy bármi is vagy nekem,
mondjuk ki végre, kérdezz válaszért,
mondjuk ki, ha van mit, vagy búcsút ints,
s hűtlen igazságom tékozlón visszatér.