Józanság



Zöld csíkot húz maga után a troli, 
elrobog.Viszi a viszontlátás reményét, mikor
fellobog az elektromos vezeték szenvedélye,
s felröhög zsebemben valami mindentudó hang.
Elköszön illúziódtól a józanság, csak én nem tudok.
Megzuhan gyomrom táján apró sejtéssel a súly, ha
felkutat emlékek tömegén egy mellőzött rezzenést,
s levonja a gyászos konklúziót az irgalmatlan ész:
szomorú hangodban nem nekem szól a csöpp remény.